Mikor érdemes elkezdeni a fogszabályozást?

A fogszabályozás szó hallatán az embereknek általában a rögzített

fogszabályozó jut az eszébe, az a bracketekből és ívekből álló eszköz, amit már

maradó fogazatra ragasztanak fel és rengeteg középiskolás szájában látható.

Régen rejtegették az érintettek a nem épp esztétikus fémes mosolyukat, mára

viszont szinte divattá vált ezeknek a készülékeknek a hordása.


Ami divatos, az nem jelenti azt, hogy feltétlenül a legjobb is. Már csak ha

arra az aprócska tényre gondolunk, hogy miért is szabályoztatja az ember a

fogait. A legtöbb esetben azzal van gond, hogy kevés a hely a maradó fogak

számára, ezért torlódnak. Kialakult maradó fogazat esetében azonban sajnos

már nem számíthatunk állcsontnövekedésre úgy, mint tej- vagy vegyes

fogazatban, így csak annyi hellyel gazdálkodhatunk, amennyi van , ezért sok

esetben foghúzásra kerül sor, hogy a fogak beférhessenek a fogívbe. Ez egyrészt

trauma, másrészt - tapasztalatok alapján - a későbbiekben fogszorításos

panaszok jelentkezhetnek.

Az ideális életkor

A legjobb tehát abban az életkorban elkezdeni a fogszabályozást, amikor

még van állcsontnövekedés, ami megfelelő kezeléssel pozitív irányba

befolyásolható. A jó állcsontnövekedés nemcsak a fogaknak teremt helyet,

hanem szebb, arányosabb arcot is eredményez, vagyis már ezért is érdemes

időben lépni.


A növekedés mértéke szempontjából a legjobb lenne a tejfogazati életkor,

de egy óvodás gyermek még kevéssé együttműködő, ami elengedhetetlen a

terápia szempontjából. A fogváltás ideje alatt azonban ismét van egy intenzívebb

növekedési fázis és ilyenkor már a gyermek együttműködésére is számíthatunk.


A legoptimálisabb 6-8 éves korban elkezdeni a fogszabályozást. Ebben az

életkorban legtöbbször még egyszerű, gyerekbarát myofunkcionális, tehát az

okokat is kezelő, fogvédőre hasonlító fogszabályozókkal is megoldhatók a

problémák. Esetenként szükség lehet kiegészítő fogívtágításra. Vannnak

természetesen súlyosabb esetek is. Ilyenkor az a korai kezelés előnye, hogy

könnyebb kiinduló állapotot teremt a későbbi,rögzített készülékes terápia

számára.


Léteznek állapotok, amikor lehetőleg már tejfogazatban el kell kezdeni a

fogszabályozást, mert ha maradó fogazatra marad a beavatkozás, az sokszor

állcsontműtétet jelent. Tipikusan ilyen a buldogharapás. Ilyenkor az alsó fogak

előrébb állnak, mint a felsők.


Hogyan ismerheti fel egy szülő, hogy baj van?


Ha a tejfogak szorosan állnak, mint egy gyöngysor, az biztos jele annak, hogy

valami akadályozta a normál állcsontnövekedést, ezért a jóval nagyobb maradó

fogak számára nem lesz majd elegendő hely.

Ha a fogak torlódnak, torzióban vannak, szintén probléma. Az sem jó, ha rés van

az alsó és a felső fogak között (nyitott harapás) vagy él az élhez találkoznak

(élharapás), esetleg a felső fogak jóval előrébb állnak az alsóknál (pókharapás).


Nem szerencsés az sem, ha a felső metszőfogak teljesen takarják az alsókat,

leérnek akár az ínyszélig (mélyharapás).

Amennyiben feltűnik, hogy egy vagy több alsó fog előrébb áll, mint a felső

(keresztharapás) esetleg az oldalsó alsó fogak egyik vagy mindkét oldalon kijjebb

állnak, mint a felsők (oldalsó keresztharapás), szintén érdemes fogszabályozó

orvossal konzultálni.



Konklúzió


A lényeg, hogy ne halasszák a fogszabályozást a maradó fogazatra. Az időben

elkezdett, a szabálytalanság okait is kezelő fogszabályozással nemcsak a fogak

lesznek szabályosak, hanem az arc is szebb lesz és tartós marad az eredmény.



0 megtekintés

+36 1 214 3551 / +36 30 530 2606

©Dr. Volom Dental